A kiállítás

Az egri "Specula" épülete és berendezése jellegzetes 18. sz-i Közép-európai obszervatórium. Az aránylag magas, szilárdan megépített tornyok legfelső emeletét az észlelőterem foglalja el, amelynek magas ablakain, a nyílások elé állított távcsövekkel majdnem az ég tetőpontjáig lehetett kilátni. A zenitbe tartózkodó égitesteket a nyitott teraszról lehetett jól megfigyelni - ezért is volt a műszerek egy része hordozható -, míg a forgó kupolák alatt elhelyezett műszerek ekkoriban még kisebb jelentőségűek voltak. (A csillagvizsgáló-tornyok - vagy ahogyan akkoriban nevezték, "matematikai tornyok", vagy "Speculá"-k - alsóbb emeletein szertárak, vagy a csillagászok lakásai, dolgozó helyiségei kaptak helyet.) Ilyen matematikai torony épült Bécsben, a Jezsuita-rendházon, Berlinben, Mannheimben, Nagyszombatban (amelyet 1777-ben Budára költöztettek a királyi palotára emelt toronyba). Ezek közül, a régi korok csillagászatának emlékeként ma már csak a mannheimi és az 53 méter magas egri csillagásztorony áll.

 
A budavári palota csillagvizsgáló tornyának képe. A mannheimi torony képe.

 

Egykor az egri Specula 6. emeletén kezdődtek a csillagászati célú helyiségek. A torony középvonalába felvezető lépcső kis előtéréből két nagy kétemeletnyi magas, ötszögletes alaprajzú észlelőterem nyílik keleti ill. nyugati irányba. A termek együttesen, tíz ablakán át minden égtáj felé lehetett észlelni. Ma a nyugati teremben van berendezve a Csillagászati Múzeum.
A nyugati teremben található az egri csillagvizsgáló főműszere, a falra erősített nagy negyedkörív, a falikvadráns, amely az észak-dél vonalon, - a délkörön - áthaladó égitestek megfigyelésére szolgál. A pontos műszer Jeremias Sisson angliai mechanikus műhelyében készült, 1780-ban, és körívének 8 lábnyi, vagyis 2,4 méteres sugarával a maga korának legnagyobb ilyen típusú eszközei közé tartozott. A negyed körív pereme szög-fokokra és annak tört részeire van beosztva, ezen a beosztáson nagy pontossággal leolvasható a beállított égitest helyzete a horizonthoz viszonyítva.

A nagy falikvadráns.

 

A délkörbe beállított falikvadráns segítségével a pontos idő ismeretében megállapítható az égitestek helye az égbolton, de megfordítva: ismert helyzetű csillagok delelésével meghatározható a pontos idő. A kvadráns mellett valóban ott látjuk a kor leghíresebb angliai órakészítőjének, John Arnoldnak másodperc-ingás óráját. (1780). (Az óra párja ma az Országos. Műszaki Múzeumban található.)

A John Arnold-féle ingaóra.

 

Az egri csillagvizsgálónak két kisebb kvadránsa is volt, amelyek szétszedve szállíthatók. (Az egyik az Országos Műszaki Múzeumban.) Ezek minden irányban forgathatóak, és vízszintes valamint függőleges szögek mérésére egyaránt alkalmasak voltak. A Sisson- gyártmányú szállítható kvadránsokat a térképészek, földmérők is használták: ezek a mai teodolitok elődei.

A hordozható kis kvadráns.

 

Az égi jelenségek észlelésére különböző távcsövek álltak rendelkezésre. A "nagy Dollond- távcső" csak ritkán került használatba, a magas, háromlábú faállványra szerelt, 3,3 m hosszú cső kezelése nagyon kényelmetlen lehetett. Annál gyakrabban alkalmazta Madarassy János rektor a "kis Dollond-féle távcsövet". (A távcsövek tökéletesített lencséit Peter Dollond angol optikus csiszolta 1775 körül.)

A nagy Dollond-távcső.

 

A kis Dollond-távcső.

 

Az egy méter hosszú, kb. 4 hüvelyk (mintegy 10 cm) lencse átmérőjű kisebbik Dollond -távcső érdekessége, hogy a műszert Franz Sigrist osztrák festő is megörökítette az egykori Aula - ma díszterem - mennyezet freskóján, amely az egyetemi karok jelképeit ábrázolja. A mennyezeti freskón a műszer mellett ott látjuk a Specula első igazgatóját, Madarassy Jánost is.

 
A mennyezet freskó részlete a távcső mellett ülő csillagász képével.

 

Az asztalra állítható kis lencsés távcső -. Szintén Peter Dollond készítménye - könnyen felvihették a tetőteraszra is. Nem annyira a csillagok vizsgálatát, mint inkább a környék panorámájának nézegetését, az előkelő vendégek szórakoztatását szolgálta.
Az optikák fejlődésével a lencsés távcsövek egyes hibáit a homorú tükrű reflektorok, a tükrös távcsövek küszöbölték ki. Egerben többféle tükrös távcső látható: a nyolcszögletű facsőben elhelyezett, un. Newton-rendszerű reflektorok 13-15 cm átmérőjű fém-tükreit George Haernae londoni és Schultz mester bécsi műhelyében készítették 1775-80 körül. Ugyan csak Schultz gyártmánya lehet a fémcsőbe épített, Gregory-típusú reflektor is, amely gyújtótávolságát egy második kis tükörrel megnyújtották, és így aránylag rövid csőben is hosszú fókusztávolságú műszert építettek be

Newton-rendszerű távcső.

 

Gregory-féle távcső.

 


Egy emelettel feljebb, a 7. emeleten bepillanthatunk az egykori csillagász melegedőjébe, ahová a csillagász hideg őszi-téli éjszakákon melegedni tért, ahol feljegyzéseit elkészíthette. Itt tarthatták a legfontosabb kézikönyveket, csillagtérképeket is. Két évszázad során a melegedőt többször átrendezték, néha raktárnak is használták. Az Egri Csillagásztorony Védelmében Alapítvány 2001-ben az egri Philip Morris Alapítvány segítségével, korhű bútorok és könyvek másolataival és néhány eredeti tárggyal megkísérelte rekonstruálni a másfél évszázados állapotot. Itt helyeztünk el néhány olyan tárgyat, amely nem a 18. sz. -ban készült, hanem a 19. sz.- ból származik

A Melegedő.

 

A teraszon álló kis tégla építményben három helyiség található A forgó kupola, a Sötétkamra, és egy ráccsal elkerített épületrész, ahol az időmérésre szolgáló Passzázs távcső áll.
A kupola alatt áll a Dollond gyártmányú (1776) ekvatoriális távcső. A műszer két tengely körül forgatható minden irányba. Az egyik - ferdén álló - tengelye az égbolt északi pólusa felé irányul. A beirányzott égitest - e körül a tengely körül forgatva a távcsövet - mindig a látótérben marad.

Az ekvatoriális távcső.

 

A mai szemlélő számára meglehetősen ódonnak tűnik ez a részben fából készült távcső. Valóban a 19. sz. elején - a finommechanika fejlődése nyomán - ez az eszköz már nagyon elavulttá, pontatlanná vált. Ezért a csillagásztorony utolsó igazgatójának, Albert Ferenc kérésére Bartakovits Béla egri érsek egy újabb, korszerűbb ekvatoriális távcsövet vásárolt a bécsi Starke - féle műhelytől. Ez az aránylag kicsi, de szépen kivitelezett, un. angol szerelésű ekvatoriális műszer került a kupola alá, amely most a Csillagászati Múzeumban tekinthető meg.